1 Corinthians 3
1 Én sem szólhattam nektek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem csak mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2 Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert azt még nem birtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el.
3 Mert még testiek vagytok. Mert mikor irigység és viszály van köztetek, nem testiek vagytok-e és nem emberi módon viselkedtek-e?
4 Mert mikor valaki azt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé, — nem nagyon is emberek vagytok-e?
5 Hát kicsoda Apollós és kicsoda Pál? Szolgák, akik által hivőkké lettetek, még pedig úgy, amint kinek-kinek az Úr adta.
6 Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.
7 Azért az sem valaki, aki plántál, az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.
8 A plántáló és az öntöző pedig egy; de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9 Mert Istennek vagyunk munkatársai: Istennek vagytok szántóföldje, Istennek épülete.
10 Az Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundámentomot vetettem, de más épít rá. Kiki azonban vegye fontolóra, mimódon épít rá.
11 Mert más fundámentomot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, amely a Jézus Krisztus.
12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre a fundámentomra,
13 kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert ama nap meg fogja mutatni, mivel tűzben jelenik meg. És hogy kinek-kinek munkája milyen, az a tűz próbálja meg.
14 Ha valakinek munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
15 Ha valakinek munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megtartatik, de úgy, mint aki tűzön ment keresztül.
16 Nem tudjátok, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?
17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja majd azt az Isten. Mert az Isten temploma szent; ez vagytok ti.
18 Senki se csalja meg magát. Ha közöttetek valaki azt hiszi, hogy bölcs ebben a világban, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen.
19 Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy azok hiábavalók.
21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tietek.
22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők: minden a tietek.
23 Ti pedig Krisztuséi, Krisztus pedig Istené.